Japán kert leírás
Tervezés helye: Sorokpolány
Tervezés ideje: 2009 február
Tervezők: Hegedüs Eszter és Molnár Katalin
Kivitelezés: 2009 november
Tervezői megbízatásunk japán kert kialakítására szólt a Sorokpolányi volt Szapáry kastélypark egy kisebb területén. A tervezett kertben csak is a japán kertkultúrának megfelelő autentikus kertszerkezet, művi és természetes kerti elemek, valamint növény fajok kaptak helyet. A kert így minőségében igazodni igyekszik a reprezentatív kastélyépülethez, ám ez a kertrész a másik oldali neobarokk kialakítással szemben a reprezentáció helyett inkább a csendes pihenés, elmélyülés és gyönyörködés helye kíván lenni.

A kertrész sajátossága, a 12% -os lejtésű, majd az épület előtt 5%-os lejtésűre enyhülő terepviszonyok figyelembevételével kialakított patak és vízesés rendszer, amely az épület előtti lankás területen egy 145 m2 nagyságú tóban ér véget. A kertrész keleti oldalán egy 3,8 m magas, a tó felé fokozatosan csökkenő magasságú műdomb került kiépítésre, barlanggal. A műdomb a terv megrendelésekor már a területen állt.
A kertből nem hiányozhat a tipegő kövekből kirakott kerti út sem, mely a kastély épület elől indul, áthalad a tó íves fa hídján, majd a tavat megkerülve a vízesések között, a patakon kiépített fa és kő hidakon keresztül vezet fel kanyarogva a kertrész legmagasabb pontján kialakított 4 m magas vízeséshez.
A japán kertek jellegzetes elemei a fekvő és álló kőtömbökből álló csoportok, amelyek szimbolikus értelműek, általában egy távoli valós, vagy egy idealizált tájkép kicsinyített másai, vagy valamilyen fogalom elvont értelmezése. A kert további hangulati elemei a reprezentatív pontokon elhelyezett kőlámpások.
A növények kiválasztásánál a kert hangulatához illeszkedő, a japán tájat idéző, a környék talaj és meteorológiai adottságait elviselő növényeket választottunk, és ügyeltünk a már meglévő fák kertbe való beleillesztésére is.
Egy japán kertben a fáknak fontos jelentősége van. A tölgyek, ginkgók, hársak a bölcsességet hirdetik, míg az örökzöldeknek, fenyőfélék az örök életet szimbolizálják. A csüngő ágú, vagy laposabb, széles koronájú fák mellett fontos kontrasztképző elemként jelennek meg a karcsú, keskenyebb koronájú ég felé törő faegyedek is.